htmik.hu


Kultúra 1847425

Közzétéve: 2012. december 1.

Erdélyi rengeteg

Miután a Hideghegy címú filmben Jude Law és Nicole Kidman végigcsókolództak minden vadcsapát az erdélyi rengetegben, és a rendező Anthony Minghella azt nyilatkozta, hogy ő ilyen szép és főleg érintetlen tájat még nem látott – ezért is hozta el a filmet Amerikából ide – Erdély egycsapásra a legdivatosabb úti célok egyikévé vált. Ezek után itt lenne az ideje, hogy mi, innen a szomszédból, szintén más szemmel tekintsünk rá.

– Mész Erdélybe, papa? – kérdezte hétéves Domonkos fiam, amikor meghallotta, hogy utazom. – Erdélyben élnek a székhely bácsik – morfondírozott tovább. – A székhely bácsik, akik mindig fát vágnak.

Hogy honnan szedte ezt, fogalmam sincs, hiszen maga is többször járt már Erdélyben, legutóbb például tavaly májusban a csíksomlyói búcsúban, ahol is látnia kellett, hogy a „székhely bácsik” nem vágnak mindig fát, meg vannak nénik is, fiatalok és még fiatalabbak, és olyan piros tűzoltóautó is (vásárfia), ami mindenképpen kellett neki.

Ez a kis epizód viszont jól illusztrálja azt a sztereotípiát, amely Erdéllyel kapcsolatban kialakult az anyaországiak fejében, és amelynek még a szemüknél is jobban hisznek. Vannak persze lelkes Erdély-járók, akiknek rokonai, barátai élnek odaát, vagy akik a háborítatlan természet szerelmesei, ők pontosan tudják, hogy mi a valóság, mire számítsanak. De vannak, akik nem tudják, és azt hiszik, hogy Erdélyben szürkeség, szegényes áruválaszték, pocsék utak és szomorú arcok várják őket. Pedig ideje lenne átformálni az Erdélyről alkotott véleményünket. Mert aki nem a „Trianon-turizmus” részeként keresi fel Erdélyt, hanem egyszerűen csak jó körülmények között, kellemesen akar pihenni, annak mindenképpen érdemes elmennie például Szovátára.

Wellness Medve-módra
A Monarchia alatt Szovátán már pezsgő fürdőélet folyt. Kevés olyan tó van a világon, amelynek pontosan tudják a születésnapját. A szovátai Medve-tó ilyen: pontosan május 5-én született, 130 évvel ezelőtt. A legenda szerint egy ember szépen lekaszálta a füvet a kaszálóján, de nem gyűjtötte össze, hanem hagyta szanaszét heverni. Hatalmas esőzések voltak akkoriban, és az esővizet a széna nem hagyta elfolyni. Egyszerre csak akkora mennyiség gyűlt össze, hogy az egész terület beszakadt, és a víz valósággal rázuhant az alatta lévő sóbarlangra. Az így kialakult tónak még az is érdekessége, hogy a tetején mindig van egy öttíz cm vastag édesvíz réteg, amelyet a környező források táplálnak, míg az alatt lévő víztömeg sós. És a többi tóval ellentétben itt nem a víz legteteje, hanem az alja a legmelegebb és a felszín felé haladva egyre hűvösödik.

Mindezt a Danubius Hotel Sovata igazgató-helyettese, Rusu Andrei mesélte el nekem. A Medve-tó és néhány környező kisebb tó a Danubius Hotels kezelésében vannak, és a cég működtet is rajtuk két gyógyászati központot, valamint még egyet a szállodában. Nekem ez utóbbit sikerült kipróbálnom. Először jól megdögönyöztek egy aromaterápiás masszázs keretében, majd húsz percet áztathattam magam a melegvizes fürdőben – nem is szabad többet –, és legnagyobb meglepetésemre a nem sokkal korábban elfogyasztott hihetetlenül finom valódi szilvapálinka hatása nyomtalanul eltűnt a szervezetemből. Néhány hossz úszás a hidegvizes medencében, és újra bevethető állapotba kerültem. A nőgyógyászati panaszok mellett ízületi bántalmakra, bőrbetegségekre és légúti problémákra is gyógyítólag hat ez a sós környezet.

Címkék: , , , ,




Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Vissza a tetejére ↑