htmik.hu


Kultúra honositas

Közzétéve: 2012. december 7.

Az ezeréves magyar államiság

Az évszámok mindig alkalmat adnak egy kis visszatekintésre. A keresztény világ több mint 2000 éves. Ez az esemény a magyarságnak egy számunkra legalább ilyen fontos évfordulóval kapcsolódik össze: a magyar állam is több mint ezeréves. Ebből az alkalomból kalandozunk végig a magyar történelem legfontosabb eseményein.

1000 karácsonyán koronázták meg első királyunkat, az államalapító I. (Szent) Istvánt (1000-1038) a II. Szilveszter pápa által adományozott koronával. Ezzel az aktussal lépett be Magyarország a keresztény európai államok sorába.

A magyar állam fogalma évszázadokig egyet jelentett a Szent Istvánénak tulajdonított Szent Koronával, amelynek holléte gyakran többet nyomott a latban, mint az uralkodó személye. A koronázás érvényessége a koronától, a koronázási helyszíntől, Székesfehérvártól, és a koronázási rend (közkeletű latin szóval: ordo) elemeinek pontos betartásától függött. Érdekes momentum például, hogy a király felkenése előtt a szertartást vezető világi főúr háromszor is megkérdezte az egy-begyűlteket, hogy akarják-e a kiszemelt királyt. (A válasz természetesen mindig igenlő volt.)

1301-ben kihalt az első és egyetlen magyar uralkodói dinasztia, amelyet külföldi uralkodóházak és választott magyar királyok uralkodása követett. I. (Nagy) Lajos (1342-1382) Anjou uralkodó idején volt Magyarország a legnagyobb kiterjedésű. Minthogy a király Lengyelország uralkodója is volt, a magyarok szerették ezt a területet is magukénak érezni, utódaik pedig azzal büszkélkedtek, hogy az ország partjait három tenger is mosta. Lajos alapította egyébként az ország első egyetemét.

Legendás hírű, „igazságos” melléknévvel felruházott királyunk, Mátyás (1458-1490), a középkori magyar állam és az európai reneszánsz kultúra egyik legjelentősebb alakja volt. Apja, Hunyadi János kormányzó után szintén törökverőként elhíresült király könyvtára, a Corvina, a világ második legnagyobb könyvgyűjteménye a vatikáni után.

A reformáció tanai termékeny földre találtak Magyarországon. Az 1571-es erdélyi országgyűlés elsőként biztosította Európában a négy keresztény felekezet követésének szabadságát.

1541-ben a török előrenyomulása és a szűnni nem akaró trónviszályok miatt Magyarország közel másfél évszázadra három részre szakadt. Az ország középső és déli területein a török volt az úr, az északnyugati részek a Habsburg birodalomhoz tartoztak, míg szabadnak csak a fejedelmek által vezetett Erdély nevezhette magát.

A tankötelezettséget Mária Terézia (1740-1780), egyetlen női uralkodónk iktatta törvénybe 1777-ben. Az ő uralkodása idején szivárogtak be a felvilágosodás eszméi Magyarországra.

A magyar kultúra és a politikai haladás legvirágzóbb kora a XIX. század első fele, a reformkornak nevezett időszak volt. 1825-ben Széchenyi István gróf megalapította a Magyar Tudományos Akadémiát. Ezzel szimbolikusan elindította az ország polgári átalakulását. Az ő nevéhez fűződik – egyebek mellett – az első magyarországi állandó híd felépítésének ötlete és megszervezése is.

A német után 1844-ben lett a magyar az ország hivatalos nyelve. Ehhez az kellett, hogy elérje az államnyelvektől megkövetelt színvonalat. Joggal tehetnék fel a kérdést, hogy ez sokáig miért okozott gondot? Évszázadokig a műveltség nyelve a latin, az arisztokráciáé a német, esetleg a francia volt. Magyarul „csak” a közemberek beszéltek. A XVIII. és XIX. századok fordulóján azonban olyan nyelvújítási mozgalom bontakozott ki az irodalmárok és nyelvészek körében, amely több évszázados lemaradásából rántotta ki a magyar nyelvet.

Himnuszunk is ebben az időben született Kölcsey Ferenc tollából, és az egyik legnagyobb operaszerzőnk, Erkel Ferenc zenésítette meg.

1848-ban, a március 15-i, vérontás nélküli polgári forradalom eredményeként az utolsó rendi országgyűlés megalkotta a feudalizmust felszámoló és a modern polgári Magyarországot megteremtő törvényeket. Az ezt követő szabadságharc a magyar nép legnagyobb szabású megmozdulása a fennálló rend megváltoztatására, a Habsburg birodalomtól való teljes elszakadásra. A szabadságharc ugyan elbukott és véres leszámolás követte, 1867-ben mégis sikerült kiegyezni a Habsburgokkal. Az egészen az első világháború végéig fennálló Osztrák-Magyar Monarchia dualista birodalom kétpólusú vezetésével és közös uralkodójával egyedülálló a világtörténelemben.

1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesítésével létrejött Budapest, az új főváros. Magyarország akkori külpolitikájának sikertelenségét mutatja, hogy mindkét világháborúban a későbbi vesztes félhez csatlakozott, amely lépések mindkét esetben nagyon komoly következményekkel jártak. Az első világháborút követő Versailles-Washingtoni békeszerződések folyamán Trianonban került sor a magyarok ügyének tárgyalására, ahol elcsatolták Magyarország területének kétharmadát.

Kettészakadt az Osztrák-Magyar Monarchia és Magyarország elvesztette királyát. Nem tudtak megegyezni az új király személyéről, illetve a régit, IV. Károlyt sem sikerült visszaültetni a trónra, így az ország király nélküli királysággá alakult. 1946-ban kikiáltották a köztársaságot, majd 1949-ben a népköztársaságot, amelynek keretein belül Magyarország negyven évig szovjet mintára berendezkedett szocialista országként működött. 1956-ban a nép megpróbálta megreformálni a fennálló rendet, de ez akkor nem sikerült.

1989-ben viszont az 1956-os forradalom kirobbanásának évfordulóján, október 23-án újra kikiáltották a köztársaságot. .

Címkék: , ,




Comments are closed.

Vissza a tetejére ↑