htmik.hu


Kultúra magyrom16

Közzétéve: 2012. december 10.

A magyarok bejövetele

Ópusztaszeren, az első magyar országgyűlés színhelyén, a Nemzeti Emlékparkban áll egy monumentális méretű, jurtára emlékeztető múzeum. Ez az épület ad otthont Feszty Árpád 1892-1894 között készült festményének, A magyarok bejövetele című körképnek.

A mű a vándorló magyarság történetének legfontosabb momentumát örökíti meg. A gigantikus alkotás – amely 120 méter hosszú, 15 méter magas és egy körülbelül 38 méter átmérőjű kört alkot – azt az eseményt örökíti meg, amikor a „magyari” nép a Kárpát-hegység vonulatainak északkeleti részén, a Vereckei-hágón keresztül beözönlött a magyarok mai lakhelyére, a Kárpát-medencébe.

A magyar őshaza, ahonnan elődeink elindultak, az Ural-hegységtől keletre helyezkedett el a mai Kazahsztán és Oroszország határvidékén. Onnan indultak el, hogy új vadászmezőket és legelőket keressenek, és az Uralt délről megkerülve érkeztek el a történészek által Magna Hungariának nevezett második őshazába, a Volga és a Bélaja folyók találkozásánál elterülő vidékre. Innen vonultak Levédiába, ahol a magyarságot formáló hét nemzetség törzsfője – Álmos, Előd, Ond, Kont, Tass, Huba és Töhötöm – a puszták nomád népeinek ősi szertartása szerint egymást vér szerinti testvérükké fogadva vérszerződéssel pecsételte meg szövetségét, és Álmost, a legnépesebb törzs fejét fejedelemmé választotta. Az ő vezetése alatt érkeztek meg a Felső-Tisza vidékére, Etelközbe.

A mintegy ötszázezer főt számláló nép a 895. év őszén kelt át a Kárpátok hágóin. A nagy vállalkozás előestéjén régi szokás szerint áldozattal fordultak istenükhöz és az ősök varázshatalmú szelleméhez. A nemzetségi totem, a szent turulmadár inkarnációjaként tisztelt öreg Álmost áldozták fel, hogy varázsereje, bölcsessége és bátorsága a földi béklyótól szabadulva, fia, Árpád lelkébe költözzön, és a fejedelmet képessé tegye nagy feladatainak megoldására.

Az ópusztaszeri körkép középpontjában Árpád fejedelem és két vezére áll, amint lovaikról elégedetten szemlélik az eseményeket, hiszen az ellenállás megtört, már csak apróbb csapatok állnak útjába a magyar seregnek. Árpád fejedelem a szemlélődő felé fordul, szinte kitekint a festményből, szigorú pillantást vetve a benne gyönyörködőkre. Ezáltal a néző úgy érzi, mintha ő is részese lenne az eseménynek. ő is a honfoglalókkal együtt vonul, éppen csak egy pillanatra fordult vissza, hogy hős vezérére vessen egy pillantást.

A vezérek csoportjától jobbra, az ökrös szekereken asszonyok, gyerekek, körülöttük, bivalyok, málhás állatok, lovasok, és a fejedelemasszony felénk gördülő négyes fogata. A sátras szekér két oldalán – a rossz szellemek távoltartására – ökörkoponyák fehérlenek. Az előtérben romba döntött kőoltár. Ez a képrészlet olyan dinamizmust sugároz, hogy a szekerek, igavonó és málhás állatok szinte mozognak, sürgetik a szemlélődőt, hogy siessen a had nyomában, különben elnyeli őt az a nagy népáradat, amely most fog benyomulni az elfoglalt területre.

Hallani-e a sátorverőket, a gulyát, a harcot, a csordák dübörgését? Vagy csak a képzelet játszik az ember fülével? Vagy csupán Feszty Árpád festői tehetsége tette lehetővé, hogy ez a monumentális alkotás ilyen hatást váltson ki nézőiből? Minden bizonnyal az utóbbi. Ez az évtizedeket raktárban töltött, majd négy éve helyreállított műremek méltó dísze az állam-alapításának ezredik évfordulóját ünneplő Magyarországnak.

Címkék: , , , ,




Comments are closed.

Vissza a tetejére ↑