htmik.hu


A határon túli magyarok

A határon túli magyarok kifejezést elsősorban az 1920-as trianoni békeszerződés után az országtól elcsatolt területeken, a mai Ausztria, Horvátország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia és Ukrajna területén élő magyar lakosságra használjuk.

A határon túli magyarok a legtöbb országban jelentős politikai szervezetekkel rendelkeznek. Ez utóbbiak, illetve a magyar kormány és a magyar parlamenti pártok egyeztető fóruma a MÁÉRT, azaz a Magyar Állandó Értekezlet. A legtöbb magyar az elcsatolt területek közül Romániában él (csaknem másfél millió fő), ezután Szlovákia (ötszázezer fő), Szerbia (háromszázezer fő), Ukrajna (százhetvenezer fő), Ausztria (hetvenezer fő), Horvátország (tizenhétezer fő), végül pedig Szlovénia következik (tízezer fő).

A legtöbb magyarlakta terület az országon kívül tehát Erdélyben található. 1918-ben Erdélyt, illetve az egykori Partiumot és a Kelet-Bánságot a Román Királysághoz csatolták. Az ezen a területeken található magyar lakosság a székelyek és a moldvai csángók létszáma is jelentős. Az Erdély keleti részén, Székelyföldön élő székelyek mintegy hétszázezren vannak, kultúrájukat a mai napig megőrizték. Az északkelet-romániai Moldvában élő moldvai csángók száma pedig hatvanezerre tehető. Hagyományos kultúrájuk sokban hasonlít a magyar nyelvű csángókéhoz. Az 1920-as trianoni békeszerződés után Romániához került területeken élő magyar kisebbséggel kapcsolatban a román politika a kezdetektől az asszimilációjára törekedett.

Szlovákiához, illetve az akkori Csehszlovákiához 1 millió 70 ezer magyar anyanyelvű lakos került a békeszerződés értelmében. A két világháború között a szlovákiai magyarság jelentős politikai pártokat és kulturális szervezeteket alakított. Az 1938-es bécsi döntés alapján több mint egymillió magyar által lakott területeket csatoltak vissza Magyarországhoz, a második világháború után azonban az északi Kárpát-medence nagy része újra Csehszlovákia része lett. 1990-től fokozatosan megindult a magyar kisebbségi intézményrendszer kiépítése. A 2009-ben a szlovák parlament által elfogadott nyelvtörvény a felvidéki magyarok számára nagy hátrányt jelentett, hiszen jelentősen korlátozza anyanyelvük használatát.

A mai Szerbiában, Észak-Horvátországban és Északkelet-Szlovéniában élő magyarok 1920-ban az akkori Jugoszlávia állampolgárai lettek. A vezetés a magyarok számára anyanyelvükön hat elemit engedélyezett, a magyar középiskolákat megszüntették. A második világháború után a Vajdaságban hivatalossá tették a magyar nyelvet, anyanyelvű újságokat adtak ki, az iskolákban is magyarul tanítottak. A délszláv háború után létrehozták a vajdasági magyarság országos kisebbségi önkormányzatát, a Magyar Nemzeti Tanácsot. A legalább húsz százalékban magyarok lakta területeken a magyar nyelv is hivatalos, és vannak magyar nyelvű rádió- és tévéadások is.

A mai Ukrajnában élő kárpátaljai magyarok területe 1920-tól Csehszlovákiához, majd 1991-ig a Szovjetunióhoz tartozott. A legtöbben ma a Tisza, a Latorca és a Borzsa folyók felső folyásának vidékén élnek. Száztizennégy településen laknak magyarok, ebből hetvennyolcban többségben vannak. A fontosabb magyarlakta települések közé tartozik Ungvár, Munkács, Beregszász vagy Nagyszőlős. Több érdekvédelmi szervezetük is működik, például az 1989-ben alakult Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség. A szervezet érte el a rendszerváltás idején a régi magyar településnevek visszaállítását is. A magyarlakta települések nagy részében a KMKSZ – Ukrajnai Magyar Párt adja az önkormányzati vezetőket.

Az Ausztria területén élő magyar kisebbség, a várvidéki magyarok otthona Burgenland tartomány. Jelentős magyar kisebbség él például Felsőőrön, Alsóőrön, Felsőpulyán és Őrszigeten, ezeken a településeken a magyar nyelv a hivatalokban is használható. Mára összesen több mint ötven településen helyeztek ki kétnyelvű útjelző táblákat, illetve vannak magyar nyelvű rádió- és tévéadások is. Az 1976-os Népcsoporttörvény szabályozta először a kisebbségek helyzetét. Az 1979-ben létrejött Magyar Népcsoporttanácsnak tanácsadói joga van, döntéseket azonban nem hozhat.

A körülbelül tizenhétezer, a mai Horvátország területén élő magyar kétharmadának otthona Eszék-Baranya megye. Nyugat-Szlavóniában, Belovár és Pakrác között számos magyar él, több mint huszonöt településen van jelentős magyar lakosság, ilyen például Laskó, Csúza, Vörösmart vagy Sepse. Érdekképviseletüket a Horvátországi Magyar Nemzeti Tanács látja el. Működik egy horvátországi magyar hetilap is, az Új Magyar Képes Újság. A Magyarországot körülvevő többi állammal ellentétben a Horvátországban található magyar kisebbség békében él, jellemzően nem érik támadások.

A mai Szlovénia területén élő magyarok otthona 1920-ban az akkori Jugoszláviához került. A legtöbben a Pomurska régió részének számító Muravidéken élnek, két nagy csoportjuk van, az őrségi és a Lendva-vidéki magyarok. Az előbbiek 1920 előtt a magyarországi Vas, míg utóbbiak Zala vármegyéhez tartoztak. A példamutatónak számító szlovén kisebbségi politika ellenére a helyi magyar lakosság száma folyamatosan csökken.

Napjainkban: Határon túli magyarok mai helyzete


Vissza a tetejére ↑